Határtalanul” kirándulás

Szlovákia 2017. 05. 09.-12.

A Cipszerek földjén.

1.nap

Somoskőújfalunál átléptük a határt és a Rima folyón mentén elérkeztünk Bátkára, ahol meglátogattuk az iskolát, aminek a neve Základná škola. 495 gyerek jár ebbe az iskolába, az első osztályosok próbatételeken esnek át, hogy bizonyítsák rátermettségüket. Ez annyira megtetszett nekünk, hogy a mi iskolánkba is be szeretnénk vezetni. Szeretnek újítani az iskolájuk udvarán. 9 osztályos az elemi iskola. Minden évben részt vesznek a Magyar Nemzeti Mesemondó versenyen. Mindig jó helyezést érnek el. 4 nyelven tanulnak: szlovák, angol, német, magyar. Ez az intézmény Bátkán van, de 12 falu gyermeke jár ide. Az egyik lány diákkal össze is barátkoztunk. Sok mindent mesélt az iskoláról és Bátkáról. Jártunk Martonházán az aragonitbarlangban is, ahol gyönyörű kristályképződéseket csodálhattunk meg. Néhány érdekes képződményt el is neveztek jellegzetes formájuk alapján, pl.: szív, szellem, süni és egyéb más. A barlang páratartalma több, mint 90%-os, 8 °C a hőmérséklet. Az aragonit a víz párolgásával képződik. Számunkra élvezetes volt a látvány. A barlang után a Tamásfalvi-kilátó felé vettük az irányt. A túránk célja a gyönyörű kilátás megszemlélése, 675 méter magasból. Itt láthatjuk a Rima folyót és a Hernád-völgy szépségét. Utunk során kisebb-nagyobb akadályokba ütköztünk, mint pl.: sziklák és kiálló gyökerek. A gyönyörű kilátás miatt sokunk készített fényképeket. Láttunk egy hegymászót, aki bátran ereszkedett le a hegyről. Ez a Szlovák Paradicsomban található. Túránk befejezése után elfoglaltuk szállásunkat Iglón, egy kollégiumban. Este vacsoráztunk – bár a felvidéki fűszerezés miatt kicsit szokatlanok voltak az új ízek – de mi kíváncsian kóstoltuk meg őket.

2.nap

Hideg reggelre ébredtünk május 10-én, szerdán, amikor Lőcsére indultunk. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy Lőcse Magyarországhoz tartozott, ma már kevés magyarul beszélő ember él ezen a helyen. A Szent Jakab templomban mindenkinek más tetszett: volt akinek az aranyozott oltári szobrok, másnak a „beszélő” dombormű, ami arról szól, amikor a lélek elhagyja a testet. A legnagyobb buli mégis a szabad program volt, amikor kedvünkre vásárolhattunk, sétálhattunk. Következő úti célunk Szepes vára volt. Út közben Saci néni észrevett egy érdekes természeti jelenséget, egy gejzírt. A hideg víz habosan bugyogott fel a föld alól. Megérkeztünk a szepesi vár parkolójához, ahol ez volt az első mondatunk: „Oh, ezt meg is kéne másznunk!” Amint felértünk a várba elkezdtünk bohóckodni. Hosszas lépcsőzés után fáradtan, de felértünk és gyönyörű kilátás fogadott bennünket. Kapkodtunk a telefonokért, hogy csináljunk sok képet. A vár udvarában jó kis szuveníreket tudtunk venni. Miután bevásárolt mindenki indultunk a buszhoz és mentünk Szepeskáptalanba. Miután leszálltunk a buszról mindannyian fáztunk, de a látvány megérte. Valahogy kibírtuk. Végighallgattuk az idegenvezető beszédét, amiből megtudtunk egy csomó fontos információt. Görgőre érve meglepődve láttuk a modern, fémből készült szobrokat, amik ellentétben álltak a régi időket idéző, érdekes „Pártás torony” és a „Huszártorony” látványával. Ebben a városban élt a magyar történelemből ismert Görgey család, akik Görgey Artúr ősei voltak. Görgey alispán, a „Fekete város” című regény főhőse volt. Nekünk az tetszett, ahogyan a sírkertben megemlékeztünk a város híres szülötteiről. Ezután indultunk vissza a szállásra.

 

3.nap

A „Határtalanul” kirándulás harmadik napját korai keléssel indítottuk, ezután a megszokott helyen egy jót reggeliztünk. Majd buszra szálltunk és a Dunajec jobb partján lévő Vöröskolostor felé vettük az irányt, ahol Mihály bácsi, az idegenvezető által betekintést nyerhettünk az épületbe. Ez nagyon érdekes és figyelemfelkeltő volt számunkra. Később egy fantasztikus tutajozáson vehettünk részt, ahol gyönyörű látvány tárult szemeink elé. Ezután utunk a Dunajec partján lévő pihenőhelyre vezetett. Itt kaptunk egy kis szabadidőt, amit hasznosan töltöttünk el. Utunk Ólubló várához vezetett. A vár hatalmas és lenyűgöző volt. Egy része jó állapotban, másik része pedig visszafordíthatatlan állapotban hevert. A vártól nem messze lévő skanzen megtekintése várt ránk, ahol egy görög-katolikus templom meglátogatása után bejártuk a környéket. A napot egy ízletes vacsorával zártuk. Összességében jól éreztük magunkat és a nap végére kellemesen elfáradtunk.

4.nap

Ezen az utolsó napon azzal a várossal ismerkedtünk meg, ahová első nap érkeztünk, Iglóval. Megnéztük a provinciális házat, a színházat, a templomot, a városházát és ezzel a sétával végigjártuk a város főterét. Azután volt egy kis szabadidőnk, ahol szuvenírt vásárolhattunk családunknak. Szepesszombaton az volt a különleges, hogy minden ház más színű volt és fazsindelyből készült mindegyik teteje. Az egyik fogadóban emléktábla jelzi, hogy Mátyás itt szállt meg. Az utolsó előtti állomás Eperjes volt. A főtéren sok történelmi házat láttunk, a híres Rákóczi-házat is. Kassára érve a Szent Erzsébet-dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc síremlékét. Az Orbán-torony csúcsosan magasodott fejünk fölé. Kassa a Keleti-Kárpátok legfőbb városa. Sok emlékkel gazdagodtunk az elmúlt négy nap során. Sajnáljuk, hogy ezzel véget ért számunkra Szlovákia felfedezése.

 

 

Vannak az életnek olyan pillanatai, amit nem szabad kihagyni. Ilyen volt az az öt napos utazás is, melyen iskolánk 42 tanulója és 5 kísérő tanár vett részt a varázslatos Erdélyben. A program, melynek címe: „Elek apó meséi”- Székelyföldi mondák és legendák nyomában, lehetőséget biztosított arra, hogy a gyerekek ne csak a száraz tankönyvekből, hanem emberközelből is megismerjék az erdélyiek életét.

Az útra az EMMI és az Emberi Erőforrás támogatáskezelő jóvoltából a Határtalanul pályázat keretén belül 2016. május 16 – 20. között került sor.

.A pályázatban vállalt valamennyi feladatot teljesítettük. Szovátán ajándékokat és adományt adtunk át az Erdély szerte 26 gyermekotthont működtető, Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett Dévai Szent Ferenc Alapítvány képviselőjének.

Szejkefürdőn megnéztük a „legnagyobb székely” Orbán Balázs sírját, Farkaslakán a Trinon emlékművet és a tizenhárom aradi vértanú emlékére emelt kopjafákat illetve Tamási Áron végső nyughelyét.

Nagyváradon megtekintettük Erdély legnagyobb székesegyházát, melyet Szent László királyunkról neveztek el.

Kisbaconban a Benedek kúriában találkoztunk  a híres író dédunokájával, aki saok érdekességet mesélr Elek apóról.

Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen a helyi magyar iskola diákjaival vettünk rész közös programon.

Hazatérve a tanulók nem győzték bemutatni és elmesélni mindazt a csodát, amit átéltek. Mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy Erdélyt legalább egyszer mindenkinek látni kell.