A tanév vége felé, május 28-án, szombaton indultunk a Határtalanul program keretében hetedikesekkel, nyolcadikosokkal a Kárpátok határolta Erdély felé. Hat napig hallgathattuk a természet csendjét, amikor épp nem utaztunk az élményeket adó érdekes helyekre.
Láttunk két híres, szépen felújított templomot Nagyváradon és Brassóban. A sóvidéken lesétáltunk a rengeteg lépcsőn a tordai sóbányába, amely a feketeségével, méretével, eszközeivel ámulatba ejtett. Egy éjszakát töltöttünk a világörökség részét képező Torockón, ahol megnéztük, hogy kel fel a nap. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, amely a nyolcadikos olvasmányélményünkhöz, az Ábelhez kötődik. A Medve-tavi gyereknapi fagyi esőben, a Szent Anna tó csodálatos kör alakja megmarad a fejünkben. Emléktárgyat, édességet, éles eszközöket vásárolni Korondon lehetett legjobban. Ritkán keresünk fel igazi várban lévő templomot, amilyen Törcsvárban volt, ahol az erődök minden jellegzetességét megfigyelhettük. A bikfalvai szállást a focizás, a medvétől fenyegetett túra, a finom ételek és a csend sokak bakancslistájára helyezték. Uzonyban, a testvériskolában letehettük ajándékainkat, magunkat, és visszakaphattuk a futball örömét, tánctanulást és az óriási finom ebédet. Az ottani beszélgetések hosszabb ideig tartó kapcsolatokat hozhatnak. Hazafelé, a dévai gyerekotthonban az iskolai felajánlások átadása után képet kaptunk a nehezebb sorsú gyerekek más életmódjáról. Aradon ismét koszorúztunk a szabadságharchoz kapcsolódó tizenhárom aradi vértanú obeliszkjénél, majd elindultunk Magyarország felé.
Tele élménnyel, rengeteg ajándéktárggyal a csokitól a késekig, fáradtan a kissé zajos éjszakáktól, de telve örömmel találkozhattunk újra a minket váró családtagokkal. Ha mást nem, azt kívánjuk, hogy mehessenek jövőre hasonló útra a hetedikesek, de az lenne a legjobb, ha mi is mehetnénk megint.
Dósa Anikó maga és a gyerekek nevében
