Jászberény városa az 1867 – es kiegyezést követően jelentős fejlődésen ment át. A századfordulót követően nagy tábora lett elsősorban azoknak, akik nem jártak iskolába, noha tankötelezettek voltak. A szegényebb rétegek gyerekei, az árvaházakban nevelkedők és a város külterületéhez tartozó paraszti lakosság gyerekei nem, vagy csak kis számban tudtak bekerülni az egyházi és magán iskolákba. Égető szükség volt tehát, egy nagyobb, állami iskolára. Ezt a problémát igyekezett megoldani gróf Apponyi Albert Magyar Királyi Vallás – és Közoktatásügyi miniszter 48.801. számú rendelete. A miniszteri leirat ismertetésére 1906. június 6-án került sor, melyben többek között a következő olvasható: „A Nagyméltóságú Vallás – és Közoktatásügyi Miniszter úr 48.801. számú rendelete, melyben kegyesen elhatározni méltóztatott, hogy városunkban 12 tantermű iskolát létesít, s tanerők javadalmazásáról gondoskodik, ha a város a szükséges területet az állam rendelkezésére bocsátja…” Ezzel a rendelettel indult el az Úri utcában, a mai Bercsényi úton.

Gyermekközpontú törekvéseink, a klasszikus emberi értékekre épülnek. Olyan fiatalokat szeretnénk nevelni, akik képesek lesznek a változó társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodni, helytállni a globalizálódó világban, úgy, hogy megőrzik magyarságukat, büszkék nemzetükre. Iskolánk célja, hogy biztosítsa a gyermekek számára a lelki és a testi fejlődés sokszínű lehetőségét. Nagy hangsúlyt helyezünk a diák- és tömegsport foglakozásokra, a testedzés feltételeinek biztosítására. Az elméleti és a gyakorlati feladatok megoldása során tanítványainkat igyekszünk minél több sikerélményhez juttatni. Céljaink elérésében a lehető legjobban igyekszünk támaszkodni a szülőkre. Joggal várhatjuk el, hogy legyenek partnerek gyermekeik nevelésében. Kiemelt szerepet szánunk az egyéni felelősségvállaláson, kötelességtudáson alapuló, céltudatos oktató-nevelő munkának. Munkánk akkor lehet igazán eredményes, ha a diákok, pedagógusok, szülők elfogadják iskolánk elveit, az alapértékeket, együttműködnek a konstruktív magatartási szokások kialakításában, s így az értékek és normák hosszútávon fennmaradnak. A beiskolázási körzetünkben élő családok szociális, anyagi és kulturális helyzete egymástól nagymértékben eltér, ezért nevelő és oktató munkánk ehhez a helyzethez igazodik: tanórán és tanórán kívül megpróbáljuk segíteni a nehéz körülmények között élő, hátránnyal induló tanulók felzárkóztatását, ugyanakkor kiemelt fontosságú feladatnak tekintjük a tehetséges, jó képességű gyermekek fejlesztését is.